From: Molnár Mátyás [mailto:matyasmolnar@citromail.hu]
Sent: Wednesday, September 4, 2013 12:24 PM
To: info@amerikaimagyarsag.com
Subject: Érdeklődés

 

Tisztelt Fényes Attila!

Nagyon hosszú történet áll az mögött, ahogy eljutottam Önig.

Hogy ne fárasszam a fölösleges részletekkel, összegezve annyi, hogy körülbelül 4 éves korom óta álmodom arról, hogy Amerikában éljek. Általános/közép iskola elszállt és már terveztem is, de a család folyamatos nyomást gyakorolt, hogy főiskola vagy egyetem, a mai világban kell. Ennek rendje és módja szerint el is végeztem (de a diplomám nincs kézben mivel a 2 középfokú nyelvvizsga hiányzik, de legalább "nyertem" a 4 év alatt 2,7millió forint diákhitelt...), le államvizsgáztam. Ismét előkerültek a tervek, de már közelebbre, London irányába. Mindig volt valami, ami lehetetlenné tette a nagy vállalkozást. 95%-ban ez a pénz volt.

Teltek múltak az évek és megismerkedtem életem nagy szerelmével, Marinával, aki horvát állampolgár és elég kacifántos történések folyamán keveredtünk össze. Jelenleg Magyarországon élünk, de mindenképpen és minden áron ki akarunk szakadni ebből a régióból, mert itt nincs jövőkép, csak szürke felhők. Munkát nem találunk neki, ezért egyedül tartom el nem éppen felső vezetői fizetésből magunkat (albérlet/étel-ital/stb).

Mindketten folyékonyan beszélünk angolul, a mindennapi társalgási nyelvünk is az angol. Mivel az utóbbi időszakban már rengeteg külföldi állásra elküldtem az önéletrajzainkat sikertelenül, az Unioból kikacsintva a régi álmaim irányába fordultam. Egy kedves ismerősöm Californiában dolgozik jelen pillanatban és imádja az egész életvitelt, mentalitást, ami ott uralkodik. Sok államot bejárt de átlagot vonva is ezerszer biztatóbb életkörülményeket és morált látott mint itthon akárhol. Pont ez az, amire vágyunk. Teljesen új életet akarunk kezdeni, egy olyan országban, ahol a nyelv nem akadályoz minket (lévén mindketten beszélünk angolul és mindketten a US englisht preferáljuk a tradicionálissal szemben) és ahol nem egy túlélő-show az élet. Természetesen tisztában vagyok vele, hogy a mai világban sehol sincs kolbászból a kerítés és a kemény munka az, ami az embert előre mozdítja. Ezzel egyikünknek sincs problémája. Mindketten precízek és terhelhetőek vagyunk és az álmainkért a jó ízlés határain belül mindenre képesek vagyunk. Az egyetlen igazi nagy álmunk egy új, szebb élet kezdése, távol otthonról.

Mivel ismerősöm az előbb említett személyen kívül nincs a tengerentúlon, elkezdtem keresgélni az interneten, hátha találok valakit aki tud néhány biztató szót, hasznos tanácsot adni az amerikai munkavállalással kapcsolatban. Esetleg nagy szerencse folytán konkrét munkalehetőséget kínálni.

Ezért írok Önnek, hátha tud nekünk segíteni abban, hogy az álmaink valóra váljanak. Ha ismer valakit a US területén, aki adna egy lehetőséget egy interviewra Skypon keresztül, vagy akármilyen módon, azt megköszönnénk. Egyetlen egy dolog van, ami fontos számunkra: Mindenképpen együtt mennénk, mert imádjuk egymást és 1 napot sem szeretnénk távol tölteni egymástól. Az is tökéletesen megfelel, ha kezdetben csak egyikünknek van munkája, elvileg már annyiból is ki lehet jönni ketten (ha már itt is képesek vagyunk megoldani). Törtető vagyok és maximalista és mindemellett becsületes. 10000%-ig biztos vagyok benne, hogy találnék munkát és hogy a leendőbeli munkaadóm nagyon elégedett lenne velem, ahogy eddig az összes cégnél, ahol dolgoztam ez történt. Amennyiben ez a beszélgetés egy következő színtre jut, készségesen küldeném el Önnek, esetleg egy Ön által ajánlott személynek az önéletrajzainkat.

Sajnos semmi segítségünk nincs anyagilag, aki útnak tudna indítani, ameddig munkába állunk, de annyira szeretnénk menni, hogy még akár személyi kölcsönt is felvennék, mert sajnos egy fillért sem tudunk spórolni a szűkös keretből. Talán naivnak tűnik az utóbbi megjegyzés, de ez már egy kismilliószor átgondolt történet és akármire hajlandó vagyok a szebb jövőért.

Tudom, hogy meglepően hat, hogy látatlanban, ismeretlenül szívességet kérek Öntől, de igyekszem megtenni mindent azért, hogy célba érjünk és ha a lerövidített kis történetünk alapján méltónak tart minket arra, hogy egy kis időt áldozzon ránk, hálánk élete végéig kísérni fogja.

Előre is köszönjük hogy elolvasta a levelemet, akárhogy is alakulnak a dolgok és a továbbiakban is minden jót kívánok Önnek!

Üdvözlettel,
Molnár Mátyás és Marina Durdevic